Az emberi testben lévő energiaközpontok körkörösen mozognak.
A csakra szanszkrit szó, jelentése: "kerék".

Ha bármelyik nem működik "rendesen", akkor felboríthatja az élet egyensúlyát, amit szervezetünk betegség formájában jelez.

Először lazán, könnyedén helyben járunk. Karok szintén lazán a test mellett. Térdünket ne emeljük magasra. Majd ezt felváltja a "beletaposós" helyben járás. (Olyan, mintha a szüret végeztével, egy dézsában állva, a szőlőt taposnánk.) Megállunk kényelmes terpeszállásban, és fejünket lehajtva, hajlítsuk hol az egyik, hol pedig a másik térdünket. Mindig a hajlított lábunkra tegyük a teljes testsúlyt, és felsőtestünket is engedjük könnyedén utána mozdulni. Mintha ebben a testhelyzetben el akarnánk magunkat ringatni.

Alapállás, talpad teljes felületével a talajon, lábfej párhuzamos. Hajlítsd a térdedet, és mindvégig tartsd így. Ebben a helyzetben medencecsontodat billegtesd előre, hátra. Farizmodat szorítsd össze és engedd, hogy a medencecsontod ezáltal "előretolódjon", majd lazítsd el. Csak ne tegyél bele sem előre, sem pedig hátra intenzívebb energiát, mozdulataid egyenletesek legyenek. (Akik ismerik a hastáncot, ők tudják, hogy ennek a mozdulatnak a neve kontrakció.)

Egész kicsi terpeszállás, térdek lazán hajlítva. Kéz a csípőn, vagy a combon, kézfej befelé néz. Forgasd a csípődet körkörösen, egyik, majd a másik irányba. Engedd, hogy csípőd egyre szabadabb íveket, nyolcasokat is írjon. Ne irányítsd, hagyd, hogy magától mozduljon. Csípőd mozgása folyamatos legyen. Most már kezedet is engedd csípőddel együtt mozdulni. Kézmozdulataid a köldök magasságából induljanak, és ujjaiddal finoman meg is érintheted a környékét.

Először helyben járunk, majd alapállásban, most főként a mellkas mozdul. Gömbölyítsd a hátadat, válladat ejtsd előre ("cicahát"), majd húzd ki a mellkasod. Ezután jobb és bal válladat emelgesd egyszerre, majd felváltva, majd egész felsőtesteddel próbálj meg köröket írni, mindkét irányba.  Most következik a kezed. Széles, nagy mozdulatokat írj le a levegőben, a szíved magasságából indulva, ide térve vissza.

Ismét helyben járunk, majd alapállás, és a fejünket mozgatjuk körkörösen, majd tetszőleges irányba. Mozdulataink nem legyenek merevek. Az a legjobb, ha becsukjuk a szemünket, és hagyjuk magunkat kicsit "beleszédülni". Hagyd csukva a szemedet és most már kezed mozduljon. Kiinduló helyzete a mellső középtartás. Ebben a magasságban, és helyzetben a kézfejed laza játékéra figyelj.

Helyben járás, és újra alapállás. Ügyelj arra, hogy térdeidet ne feszítsd meg "keményen". Kézfej az arc magasságában játszik, és a szem követi az ujjak végét. Karodat nyújthatod oldalra és előre is, lényeg, hogy az arcod magasságában maradjon, mozdulataid inkább fölfelé, mint lefelé irányulóak legyenek.

Rövid helyben járás után ismét alapállás. Lábujjhegyre emelkedve, karunkat a magasba emeljük, tenyerünk az ég felé fordul, és kézfejünket követjük a tekintetünkkel. Ezt többször megismételjük, majd váltott lábbal emelkedünk lábujjra. Ez is egy "taposás", csak itt a  sarkunk emelkedik fel a talajról, nem pedig az egész lábfejünk. Kezünk pedig mintha meg akarná érinteni a fejünket, hajlik és újra kinyúlik az ég felé.