"Isten maga a tánc. Ez az én filozófiám. Azt kerestem, hogy hogyan lehetek szabad. Belementem mély, extatikus állapotokba - mély helyekre. Belül nincs semmi más, csak ritmus és üresség, és ott, azon a helyen, ahol te és én nem vagyunk semmi más, mint energia és ritmus és üresség, leírhatatlan szabadságot találhatunk."

(Gabrielle Roth) 

Gabrielle Roth, az amerikai táncos, színházi rendező, író és filozófus, mozgásmeditációt dolgozott ki a hatvanas években, ami a bennszülött és népi hagyományokból ered, a sámáni, extatikus, misztikus és keleti elveket is felhasználva. Ennek a táncnak a gyakorlása lelki utazásnak is tekinthető: azon a nézeten alapul, hogy minden energia, hullámok, mintázatok, ritmusok mentén mozog. Gabrielle Roth azt vallja, hogy a test mozgatásával könnyítünk a szívünkön, felszabadítjuk az elménket. Összeköttetésbe kerülhetünk a lelkünkkel, szellemünkkel, és mindenki rátalálhat a benne rejlő végtelen lehetőségekre.
Ezt a módszert mindenki végezheti, aki vágyik a táncra, aki szabadnak érzi magát, kapcsolatban van önmagával és a természettel. Nincsenek lépések vagy koreográfia, melyet meg kellene tanulni, ehelyett önmagunkra és testünkre fordíthatjuk figyelmünket. Megtanulhatjuk, hogy érzéseinket energiaként kezeljük, hogy elfogadjuk őket, és hogy jól érezzük magunkat velük.

Ezeket az érzéseket már jóval korábban megéltem, és gyakran el is táncoltam, mielőtt még Gabrielle Roth módszerét megismertem volna. Úgy gondolom, nemcsak én vagyok ezzel így, hanem aki igazából "bele meri engedni" önmagát a táncba, azok is hasonlóakat éltek, vagy élhetnek át táncaikban.

1877-ben született a tragikus sorsú, amerikai táncosnő, aki gyermekeit korán elveszítette. Halálos balesetet szenvedtek: az őket szállító autóval a Szajnába estek, és megfulladtak. Fellépett hazáján kívül Európában, és járt Magyarországon is. Oroszországban férjhez ment Szergej Jeszenyin költőhöz, aki öngyilkos lett. Volt férje halálát követően Duncan a francia tengerparton telepedett le, itt érte a halál 1927-ben. Egy sportkocsi kipróbálása közben sálja beleakadt a kerékbe és megfojtotta az asszonyt.

Isadora Duncan szakított a klasszikus balett hagyományaival, a szokásoktól eltérően klasszikus zenére táncolt, mozdulatait a "természetesség jegyében" ókori görög mintára alkotta meg. Mezítláb, görög tógára emlékeztető ruhában táncolt. Ő maga sosem tanult táncolni - ha leszámítjuk azt a három balettórát, amelyet gyermekkorában vett. A balett merev szabályait nem tudta elfogadni, ezen a téren szerzett tapasztalatai csak megerősítették őt saját, szabad táncának a létjogosultságában.

Előadásait nemcsak zenei darabok, de műalkotások (festmények, költemények) is ihlették. Szabad szellemiségű nő volt, akinek gondolkodásmódja és életvitele megelőzte korát.

A tánc Isadora számára a szabadságot, a tiszta érzelmek szabad és kötöttségektől mentes megmutatását jelentette.

Így vallott önmagáról:

"Mielőtt a színpadra lépek, egy motornak kell a lelkemben beindulnia. Amikor ez elkezd működni, a karom, a lábam, az egész testem akaratomtól függetlenül cselekszik. Ha nincs időm, hogy ezt a motort beindítsam, nem tudok táncolni."

Stílusirányzata követőinek videóiból
Isadora Duncan Dance Group
Dance by Daria Miano
Dance by Mary Sano