Akármelyik táncról legyen is szó, a test mozdulataira gondolunk. Tánc közben testrészeink mozognak, elmozdulunk alaphelyzetünkből, változnak az irányok, az egyes mozdulatokba belevitt energiák nagyságai is, és hogy milyen mozgáskoordinációban tesszük mindezt, többek között ez adja meg a tánc stílusának lényegét.
Egyensúlyérzékelésünk nagyon bonyolult, kifinomult folyamat, és nélküle nem tudnánk a térben létezni.
A táncokat a mozgások jellemzik, ezért fizikális szinten nagyon fontos hogy egyensúlyérzékét a táncos tökéletesre fejlessze, különben mozdulatai a bizonytalanság érzetét keltik.
Természetesen sok mindentől függ még a tánc "ereje", hitelessége, szuggesztivitása, és a személyiségtől sem vonatkoztatható el.

A jó egyensúlyérzék elengedhetetlen feltétele minden táncnak, így a hastáncnak is, de a segítségével mást is megtapasztalhatunk és megérezhetünk.
A hastáncra jellemző, hogy a dinamikus részeket, a lépéseket variálja a statikus részekkel, ahol az izolációs mozgások kerülnek előtérbe. Ettől olyan látványos, és magával ragadó ez a tánc. A hastáncban az élet ősképe jelenik meg, egy lehetőség, hogy fizikális szintünktől még tovább lépjünk.

Ehhez a továbblépéshez először a test nyugalmi helyzetét szükséges megéreznünk, és a középpontunkat. A lélek-testtáncainkban, illetve a SHÉ táncokban, nyugalmi helyzetünkben olyanok vagyunk, mint egy "oszlop", párhuzamos a lábfej, karunk lazán a test mellett. Ebben az állapotban, kezünket lassan megmozdítva, figyelmünket befelé irányítva, találhatunk rá középpontunkra. Ilyenkor elcsendesedve, harmóniába kerülünk önmagunkkal, és a Világgal, a kiegyensúlyozottság érzése árad szét bennünk. Ez egy végtelen oltalom tánc közben, mert függetlenül attól, hogy éppen egyhelyben állunk, vagy pedig mozgásban vagyunk, ebből indulunk ki, és ide térünk vissza. Így válik a saját és az Egyetemes energia is érezhetővé, és mozdulatainkkal közvetíthetővé. Olyan mintha egy másik dimenzióba kerülnénk, ahol a tánc már nem önmagáét létezik, hanem teremtő erővel bír, és kialakul egy körforgás, egy folyamatos áramlás és megszületik a folytonosságban az egység. Ez a középpontunkból induló és ide visszatérő "belső csend - áramlás", a harmónia válik láthatóvá táncainkban. Ha ezt megéreztük, már nemcsak a táncban és mozdulatainkban "lesz jelen", hanem életünk minden pillanatában.

Amikor a táncos nem érzi átlényegülve testének nyugalmi helyzetét, benne a középpontját, akkor ennek hiányában, a test fizikai szintű energiáit közvetíti, saját szabályait éli meg, nem a szabadságát, és "izomtáncot" táncol.
Amikor a "legjobbnak lenni" érzése hatja át a mozgásokat, általában a testi tudás kerül előtérbe, mert a táncos igyekszik virtuozitásával elkápráztatni a közönséget. Erre motiválnak a manapság oly' közkedvelt hastánc fesztiválok és versenyek is. A tánctanulásnak a szereplés, a "megmutatás", és a "kifelé" táncolás lesz célja.
A táncolás öröme, szépsége, és személyiségformáló hatása megmarad, csak más minőségben, mert más a motiváció is. Ilyenkor előtérbe kerül a "mit, miért és hogyan táncolok" kérdése. A "jól megfelelni" érzése állandósulhat és - egy nem tudatosult - belső feszültséget okozhat, amitől a táncos folyamatosan "vibrál", még akkor is, amikor éppen megáll. Ez erőteljesen kisugárzik és a néző ugyanazt a belső feszültséget éli át, amit a táncos. Sokan vonzódnak az ilyen hastánchoz és ennek látványokhoz, de van akiben a nyughatatlanság, és olykor a zaklatottság érzését kelti.
Természetesen szép az ilyen tánc is, amikor a test "izomból" mozdul, de egészen mást közvetít, amikor a belső nyugalomból és a középpontunkból áramolva születik.

Figyelmetekbe ajánlom még a shami.hu honlapomat, ahol a hastáncról, szemléletmódomról és tanítási módszereimről is olvashatsz bővebb információkat, valamint blogomon a Lélektánc című bejegyzésemet.