Manapság gyakran halljuk ezt a szót: spiritualitás, és sokan mégsem ismerik jelentését. Nem véletlen, ha kitérnek előle, mert valóban zúdul ránk számos misztifikált tan és nézet, aminek már köze sincs a valódi értékhez. Mindezeket "hangos tanítók" közvetítik, akik szuggesztívek, mindent megtesznek saját sikerük érdekében, és kihasználva megismerési vágyunkat félrevezetnek bennünket. Ezek népszerűsítéséhez sajnos a média is jócskán hozzájárul. Az igazi érték nem hivalkodó, a tanítók csendesek, hittel és szeretettel teszik a dolgukat. Felismerni őket. Képesek vagyunk arra, hogy rendet tegyünk ebben a zűrzavarban, bízzunk megérzéseinkben, hogy mindig rátaláljunk a tiszta Forrásra.
Spirituális fejlődésünknek nincs kizárólagos, egyetlen útja, az igazságok nem különülnek el egymástól, hanem szoros egységet alkotnak. A fejlődés pedig csakis bennünk mehet végbe, önnön nagyságunk felismerésével, és nincs az a tanító, aki bármit elérhet, ha nem hagyjuk el saját korlátainkat és vesszük észre lehetőségeinket.

Az igazi spirituális tanítónak a szó hagyományos értelmében nincs tanítanivalója.
Nincs semmije, amit neked átadhatna, amit átnyújtva te többé válhatnál: új információja, hite, vagy viselkedési szabálya. Az ilyen tanító egyetlen szerepe: segít megszabadulni attól, ami elválaszt téged valódi önmagad igazságától és a lényed legmélyén már régóta meglévő tudástól. A spirituális tanító azért jelenik meg, hogy felfedje és megmutassa neked a belső mélység ezen dimenzióját, ami más néven: lelki béke."

Echart Tolle: Megszólal a csend

Spiritualitás: akár kimondjuk ezt a szót, akár nem, ha odafigyelünk önmagunkra és a körülöttünk lévő világra, akkor máris elindultunk ezen az úton, és ha mégjobban odafigyelünk, akkor tudatosulhat bennünk, hogy a spiritualitás nem a valóságtól való elrugaszkodás, hanem az egyetlen út a boldogsághoz és a Teljességben megélt élethez.